A történet szereplöi…

2009 július 9. | Szerző: Noricsi

 Még be sem mutattam ennek a néha mókás, néha hihetetlen, néha ledöbbentö és mindig érzelmes történet szereplöit..

Sokkal több van mint hinnénk…

Elöször is van a ” gonosz mostoha” aki én lennék, a magam 28 évével..aki nem is tudta mire vállalkozik, amikor belement ebbe a kapcsolatba.

Aztán van Hófehérkénk, vagyis Kabócánk aki lassan de biztosan közelit a 8. életévéhez, és aki biztos benne, hogy ö választott engem…

Aztán van èletünk Párja, akitöl az aprócska dobó szivecskét kaptuk összeköltözésünk alkalmából, kapcsolatunk 2. évében.

Ès ne feledkezzünk meg az “édesanyáról” sem,- aki Kabócát világra hozta-aki hol édes, hol semleges, hol meg igen keserü, amivel persze a mi életünket is eléggé megkeseriti…de van és létezik..próbáljunk megbarátkozni a helyzettel ( na nem vele), mert jelen esetben ez a legtöbb amit tehetünk…és már néha ezzel is túlteljesitjük önmagunkat!

Mostoha gyerek…gyerek mostoha?

2009 július 8. | Szerző: Noricsi

Vajon ki a mostoha gyerek…az aki attól mostoha mert nem magunk szültük de szeretetben édesként neveljük, vagy az akit magunk szültünk bár, de mostohán neveljük…

A másodikat nem éltem át, de az elsöt igen, minden nap  ezt teszem..az életem része.

Ha szeretünk valakit akkor mindennel együtt szeretjük..azzal ami ö maga, az összes jó és rossz tulajdonságával…a hobbijaival, a barátaival..és ha hozzá pont egy apró kis lélek is tartozik, akkor szeretjük öt is. Hisz benne is az van , mint a szeretett személyben…

Az elején én sem hittem, hogy képes leszek rá..szinte még gyerek voltam, amikor belecsöppentem mindebbe…szó szerint egy gyerek mostoha voltam.Fogalmam nem volt, hogy egy aprótalpúnak mi a legjobb, mit is kellene tenni vele, hogyan formálhatnám vagy terelgethetném, hogy mindenkinek jobb legyen.

Aztán szép lassan, ahogy nött ö, úgy nöttem én is vele együtt. Együtt nyilt az értelmünk, együtt formáltuk egymást. Èn öt, és ö engem. Hihetetlen, hogy egy gyerek mennyire megvilágitja a hibáinkat, vagy mennyire szembesit azzal, ha esetleg valamit nem jól csinálunk..az ember megtanulja, hogy milyen következetesnek lenni és betartani azt amit mond.Itt már nincsenek odamondott fél szavak …keményen be lesz hajtva minden…akkor döbbentem rá én is erre..huszonegynéhány évesen az ember lánya lazán veszi az igéreteket, a kiejtett szavakat…mindenre jön, hogy …naná és persze, hogyne..aztán jön egy apró lény és kérdez… vár, hogy akkor az igért szóból mi lett…mert persze pont elötte tanitjuk bölcsen, hogy az igéret szép szó..

Hatalmas felelösség ” más” gyerekét tanitgatni, nevelgetni..az ember nem tudja, hogy mi a jó és a rossz…na és föleg akkor ha az ” édes” anya teljesen más értékeket, nevelési elveket képvisel…

A pötty azon a bizonyos “i”-n a gyerek elejtett fél mondatai, vagy elmélkedései,ami igazolást ad,  hogy ” mostohánk”, olyan nagyon rosszul azért nem csinálja a dolgát… …és a ” kis mostoha” hálás minden pillanatért, percért, amit vele töltünk és foglalkozunk.

1

2009 július 8. | Szerző: Noricsi

 Immár 5 éve mostoha lettem.

Vagyis kaptam a Párommal egy édes és imádnivaló csomagot.

Ö akkor volt 2, és fogalma sem volt arról, hogy mibe is keveredett…úgy ahogy nekem sem.

Nem szeretem azt a kifejezést, hogy mostoha..olyan negativ és mindenkinek Hófehérke meg a mérgezett alma jut róla eszébe..pedig én nem is ilyen vagyok.

Hogyan lehet vlakinek elmagyarázni, hogy milyen is egy édes mostoha?!Ez már magában egy paradoxon…Talán pont emiatt vagyok zavarban, amikor az iskolában megkérdezik, hogy  “Ön kicsoda?” Hát én kérem a gyereket szeretö és nevelö mostoha vagyok…aztán erre a válasz kb annyi, hogy ” Aha…” Na itt és most el is lettem könyvelve és már be is raktak egy kis fiókba, amin egy NAGY “2” van és benne meg a sok gonosz nagyorrú bába a seprüvel és mostoha a varázsgömbökkel…

Miért van ennyi elöitélet a mostohákkal szemben?

Èn nem tettem semmit…vagy mégis?

Es milyen érdekes, hogy Ö, Hófehérke, jelen esetben meg Kabócánk, sem szereti ezt a kifejezést…söt ö maga cáfolja meg valahányszor megyünk vagy találkozunk valakivel.Mára már “csak” anya lettem ( holott szülö édesanyja is elég nagy szerepet játszik, és jelen van az életében), de régen  mindenkinek elmondta a ” valóságot”, hogy én vagyok A mostoha,  amire aztán rögtön rácáfolt, hogy ” ö nem gonosz hanem édes”..és ilyenkor az én csöpp kis szivem minden egyes alkalommal olvadt…Mert kérem ez hatalmas megtiszteltetés, hogy egy ekkora kis lény, ilyen szavakkal minösit.Kemény munka és hosszú hónapok és évek kostolgatása, összeszokása, és szeretgetése van benne.

Nekem ö édes.Nekem ö az én egyetlen és huncut kislányom, akit bár nem én szültem, de én neveltem/ nevelem és formálom…Aki tölem lesi, hogy hogyan kell fésülködni meg gyertyafényes vacsit késziteni annak, aki szeretünk, vagy aki nekem meséli el este, hogy melyik fiú mit is mondott….Ö az enyém..és marad is..bárki bármit gondol…